Így vegyél internetet a világ bármely pontján!

Így vegyél internetet a világ bármely pontján!

Magyarország, Budapest

jeshoots-com-722888-unsplash.jpg

Amikor Kambodzsában, a Siem Riep-i repülőtér bejáratánál a középső csomagra böktem, és azt mondtam, hogy annyi lesz az élmény, hogy kell arra az a 8 giga, akkor egyrészt nem tudtam, hogy milyen sok is ennyi adatforgalom, ha nem lógsz folyton a Youtube-on, ahogy azt sem, hogy a helyi mobiltársaság egyrészt hozzám vág ajándékba még 2 gigát, és mellesleg egy SMS-ben közli, hogy a Facebook nem számít bele az adatforgalomba. Vagyis én lettem az adatforgalom Csekonics bárója, csak elajándékozni nem tudtam, így inkább elmulattam, high quality bömbölt álló nap a Spotify, minden utcasarokról nyomtam egy Live-ot, és időnként csak azért néztem a Netflixet, hogy had fogyjon.

Ez volt az első olyan ázsiai nyaralásom, ahol volt internet, és nem kellett szállodák sarkaiban keresni a két pálcikás wifit. Amikor először voltam Bangkokban, akkor még internetkávézókba jártunk emailezni, és Tripadvisor, Foursquare, meg Facebook Local helyett a vaskos Lonely Planetből kellett kinézni, hogy egy félmilliós vidéki városban melyik az a két étterem, amit ajánlanak a brit kiadó emberei. Azóta az internet annyira hozzánk nőtt, hogy nemcsak a legjobb éttermet nem találnánk meg, de szállodát, buszjegyet se tudnánk venni, sőt azért vannak olyan helyek a világban, ahol még csak taxit rendelni sem könnyű mobilnet nélkül.

A travel SIM-kártyák, azaz utazás során használható, folyton roaming üzemmódban lévő előfizetések ugyan jók, ha csak az emaileket akarjuk időnként csekkolni, de ha ennél több adatforgalomra van szükségünk, kell egy helyi SIM kártya.

jamie-street-382727-unsplash.jpg

Pár jó tanács, hogy ne nagyon fázzunk rá: 

  • Ha nem muszáj, ne a reptéren vegyünk SIM-kártyát, mert ott 10-30 százalékkal drágább, mintha besétálnánk egy belvárosi boltba.
  • Ha mégis szükségünk van már a reptéren a netre, kerüljük a kifejezetten turistákra szabott márkákat, a helyi nagy szolgáltatókkal szerződjünk, és nem kell rögtön a legnagyobb csomag: minden prepaid kártyát fel lehet tölteni a hotelhez legközelebbi 7 Elevenben, vagy akár neten is, és gyakran olcsóbb így, mintha rögtön a full extrás turista kártyát kérnénk.
  • Mindig nézzünk utána, hogy az adott országban melyik szolgáltatónak van a legjobb lefedettsége, mert gyakran a nemzetközi brandek inkább a nagyvárosokra koncentrálnak, mi meg lemegyünk egy kis szigetre, és hallgathatjuk a csendet a telefonon is. Mint mondjuk én, aki Thaiföldön a True hálózatát választottam, aztán kiderült, hogy hiába a sok fancy reklám, a kambodzsai határnál ők még csak Edge-n nyomják.
  • Sok országban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában vagy éppen Japánban a helyi szolgáltató akár a hotelbe, vagy egy reptéri pickup pontra is kiküldi a neten megvásárolt SIM-kártyát. Ezekhez jár általában a legjobb tarifa, hiszen itt nem a reptéren a hatalmas plakátokat, meg leárazásokat követő fogalmatlanokra, hanem a neten mindre felkészülő turistákra hajtanak.

Az országos átlagárakat, sőt a legjobb ajánlatokat is a Finderen érdemes keresni, ahol minden ország, tényleg szinte minden turistáknak szánt prepaid csomagajánlatát megtaláljuk. Az országokat sorjázó adatbázist itt lehet  elérni

A bejegyzés trackback címe:

https://checkout.blog.hu/api/trackback/id/tr5814301713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.