Sri Lanka zenéje régóta rejtély a Nyugaton, sőt Dél-Ázsiában is. Ismerősen hangzik, mégis van benne valami szabálytalanság, ami akkor érthető meg igazán, ha megismerjük a zenét és a táncot összekötő történeteket. Jim Sykes chicagoi egyetemi professzornak írtunk egy levelet, hogy ha már szakértője a Sri Lanka-i zenének, magyarázzon már el nekünk pár dolgot és meglepő, de a professzor úr rögtön vissza is írt, így ez itt most a Checkoutblog történetének első interjúja.
Skyes szerint ahhoz, hogy megértsük Sri Lanka zenéjét először át kell engednünk magunkat a doboknak, a ritmusnak és utána csak hagyjuk, hogy az ázsiai történetek messzire repítsenek.
A buddhista országra gyakran tekintenek India kistestvéreként, kevésbé gazdag zenei hagyománnyal. A buddhizmus hetedik parancsolata szerint ugyanis tilos az érzelmes és szomorú szórakoztatás, beleértve a zenét és táncot is. Egy hagyományos Kandy táncelőadáson úgy érezhetjük, hogy a zene és a tánc valahogy nincs szinkronban egymással. Nem velünk van a baj, a sri lankai dobos kaszt (Berava) kicselezte az előírásokat és egyszerű zene helyett inkább szentbeszédként írta meg ezeket a darabokat azért, hogy tiszteletben tartsák a szentírás törvényét. Mivel Buddha és a démonok számára is elfogadhatatlan lenne a ritmikus zene, nem strukturálják a dobszólamot, ezért a zene úgy hangozhat mintha egymás után ismételnénk el a mondatokat.
A buddhista Kandy tánc és a démoni rituálék
Sri Lankának három híres zenei és táncos hagyománya van. Ezek mindegyike a szingalár buddhista etnikai többséghez tartozik. A Kandyan táncot Kandy város környékén és a hegyvidéki régióban keressük, a déli táncot a déli és délnyugati part mentén, a Sabaragamuwát pedig a kettő közötti vidéki falvakban.
A Sri Lanka-i tamiloknak saját zenei hagyományaik vannak, mint például a kooththu néven ismert tánc- és dobszólam.
Mivel a Kandy táncot az 1500-as években az uralkodók szívesebben hallgatták és nézték, az ország legjelentősebb nacionalista hagyományává vált. Ezzel szemben visszaszorultak az autentikusabb és főként a vidékre jellemző rituálék. Olyannyira, hogy a közhiedelem szerint az éjszakai rituálék Kandy-ból szinte teljesen eltűntek és ma már csak az ún. Kohomba Kankariya keretében az állami ünnepségeken találkozhatunk velük.
Ha igazán autentikus élményre vágysz és több időt töltesz az ország középső részén, kérd meg a helyieket, hogy vigyenek el egy egész éjszaka tartó rituáléra. Ez lehet bármilyen yak tovil szertartás (pl. Sanni Yakuma) vagy madu tovil (pl. Devol Maduva és Gam Maduva).
A Kandy zenéhez használt dob egyik felét majombőrből készítik, ezért a helyiek szerint olyan is a hangja, mint egy majomnak. Ezzel szemben a déli zenében mélyebb hangokat szólaltatnak meg a dobokon, mert itt a dobok tehénbőrből és belsőségekből készülnek.
Mit hallgatnak a fiatalok?
Természetesen az országban ugyanúgy hallgatnak népszerű helyi hip-hopot, ahogy rockot vagy popzenét is. A hagyományos sri lankai könnyűzenét Baila-nak nevezik, amely a portugál és az afrikai rabszolgák zenéjén alapul és hangzásában olyan, mintha egy popdalt népdal szöveggel hallgatnánk. És meglepően sok benne a dob. Sőt mi úgy tapasztaltuk,hogy Sri Lankán a népzene még nem csak hagyományőrző csoportok hobbija, meg turistaattrakció, a fiatalok hétvégenként dobokkal vonulnak le a tengerpartra, és hol ősi népdalokat, hol Bon Jovit énekelnek dobkísérettel. Bármit, amihez jól csúszik a helyi viszki.
És akkor DJ Tomanek válogatásában itt egy kis Sri Lanka-i könnyűzene a hatvanas évektől napjainkig: minden dalban ott az ősi, mégis olyan, mintha csak buliba mennénk India Alsóra.
