Tudom, tudom, hogy a turista gáz, hiszen két néptáncbemutató közt felzabál pár kihalás szélén lévő állatfajt valami all you can eat helyen, majd iszik rá pár korsó olcsó sört, a dobozokat a tengerbe dobja, és a végén levizel részegen valami műemléket is. Az utazó az pedig más, az elmélyül a kultúrákban, teknősökkel és öreg, ráncosan mosolygó helyi nénikkel barátkozik, és nagyon átjárja az egzotikum.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy mi turisták vagyunk, nem mintha bármit is csinálnánk a fentiek közül, de be kell látni: a világ tényleg egy falu, pár kocsma, meg a főút végén a régi, romos fakereszt. Utazó meg utoljára Kőrösi Csoma Sándor volt. Sőt, szerintem ő is inkább már csak turista, az utolsó utazó talán James Cook lehetett. Vagy inkább valamelyik matróza, amikor lelépett a szolgálatból, és csak úgy elindult a vadonba.
De nem is ez a lényeg, hanem, hogy lassan öt hónapja főállású turisták vagyunk, vagy mondjuk úgy, hogy utazunk életvitelszerűen, hogy a bennem elveszett rendőrségi szóvivőt idézzem. Lővenberg Balázs barátom, a Kaszt.hu podcast oldal alapítója pedig éppen erről kérdezett minket most induló podcastsorozatában, amiben mindig más utazók, sőt turisták mindennapjaiba kérdez majd bele.
Vagyis ha valaki tudni szeretné, hogy milyen felfedezni a világot, nyolc hónapra szabadságra menni a világból, és egyébként is milyen a hangunk, amikor éppen felébresztenek minket egy Skype-hívással, az hallgassa végig az alábbi adást. És az se hagyja ki, aki azt fontolgatja, hogy hasonló kalandba vág bele, vagy egyszerűen csak úgy érzi, hogy jó lenne elmenni egy időre. És úgy érzi, hogy az egy idő mindenképpen többet jelent két hétnél.
