Egész Isztambul tele van vérző fejű férfiakkal, tényleg mintha bikafuttatás vagy ketrecharc-vébé lenne a városban. Sétálnak a Taksimon, fagylaltot esznek, ruhát vásárolnak a Zarában vagy csak ücsörögnek a kávézók teraszán, azokon az apró kis székeken, amiken mindenki úgy ücsörög, mintha csak úgy mellékesen rajta lenne a cifrafosás. Ülnek, vásárolnak vagy fagyiznak, és csendben vérzik a fejük, általában tarkó tájékon, átüt a kötésen is.
Először arra gyanakodtam, hogy itt mindenkit hátulról ütnek le, aztán észrevettük, hogy mindegyikük alaposan meg van borotválva. Rögtön valami muszlim hagyományra gondoltam, már láttam magam előtt, ahogy apró szegecses korbácsokkal csapkodják a tarkójuk valami ünnepen, vagy csak dervisként kerengenek, amíg meg nem szédülnek és be nem verik a fejük az asztal sarkába.
De nem. Ez a sok ember nem vallási fanatikus, Isztambul pedig nem olyan veszélyes környék, hogy tömegeket üssenek le hátulról. Viszont havonta hatezerötszáz férfi érkezik a városba: hajbeültetésre.
(Elég volt egy gyors keresés arra hogy vérző fejű férfiak Isztambulban, és meg is lett a sokkoló válasz)
