Amerika, ahol minden all you can eat

Amerika, ahol minden all you can eat

szabóZ

Olyan, mintha hónapokkal ezelőtt lett volna, pedig június 26-án, Bolognában beszélgettünk Lövenberg Balázzsal, a Kaszt.hu független podcast-hálózat kiagyalójával arról, hogy milyen egy világkörüli út legvége, milyen a jómódú nyugdíjasokkal összezsúfolt Florida, a jóllakott amerikai turistákkal teli tengeri szállodahajó, és mégis milyen érzés, ha sok hónapnyi Közép-Amerika után először találkozol a jóárasított, felületes kedvességgel az Egyesült Államokban.

snapseed_3_1.jpg

Persze emellett szó esik arról is, hogy hova érdemes utazni Amerikában, ha nem csak a leárazásokra hajtunk, és egy kicsit kesergünk azon is, hogy mit jelent nyolc hónap világjárás utána a hazatérés. Ez így együtt sok és csapongó, de a podcastben valahogy mégis összeállt egy nagy nosztalgikus végkiárusítássá, ha nem hiszitek, hallgassátok meg!

Lesz még egy lezáró rész, hogy milyen is a hazatérés, a két legutóbbi részt pedig meg lehet hallgatni itt és itt!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Soha véget nem érő all you can eat, mintha rád zárták volna a Trófea grill ajtaját. Te meg ha már ott vagy, hát fogyasztasz, de nem úgy szemérmesen, kis tányérra szedegetve némi krumplisalátát a flekken mellé, hanem lendületesen, szemedben mohó vággyal: merőkanállal szürcsölve a koktélrákot a svédasztal előtt állva, és sparos szatyorba öntve a rántott húst. Na, ilyen egy hét egy karib-tengeri cruise ship fedélzetén, bónusz, hogy eközben úgy vigyáznak rád, mintha tényleg attól kéne tartani, hogy egy tölcsér fagylaltba belefulladsz véletlenül, aztán meg a nyakukba szakad a több millió dolláros per, hogy nem írták rá a tölcsér oldalára nagy betűkkel, hogy “Vigyázat, a légzőszervekbe kerülve irritációt, légzési nehézséget és halált okozhat!” Kétezer vidám, kövér amerikaival utaztunk egy fedélzeten, akik tényleg megszokták, hogy minden refill, még a boldogság is. A hajón minden ingyen van, hiszen már fizettél érte: hajnali kettőkor is van pizza, a kólacsap alá fekhetsz, ha akarsz, és a koktélokat vagy a feleseket se kell számolni. A fagylaltgépmeg csak úgy ki van rakva a sarokba, hogy csapolj annyi vaníliát vagy csokit, amennyit csak akarsz. Egy vendég egyszer egymás után hétszer vacsorázott. Hét adag homár és a pincér csak annyit mondott hozzá, hogy Jó étvágyat! De a soha véget nem érő zabálás és piálás össze sem hasonlítható a végtelen tengerrel. Amikor esténként visszatértünk a partról, megvacsoráztunk, bezártuk a kabin ajtaját és ott hagytuk a sok vidám amerikait, kiültünk az erkélyre és csak néztük a soha véget nem érő tengert. És nem éreztük órák múlva sem azt, hogy már a látványtól jól laktunk.

Checkout (@szaboze) által megosztott bejegyzés,

 

Ha szükséged van pár utazási információra a hátizsákos hippistoppoláson túl, de a richkids típusú magángépes körutazásokon még innen, na akkor mentsd el ezt a blogot, like-old a Facebook-oldalunk, ha pedig egzotikus képeket és videókat néznél télvíz idején Baliról vagy Új-Zélandról, akkor kövess be Instagramon! 

 

 

amerika podcast

Ajánlott bejegyzések:

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://checkout.blog.hu/api/trackback/id/tr6714947828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása