Évtizedek óta folyó vita, az egyik oldalon ott vannak a kényelmesek, akik szerint az utazásnak nem kell olyannak lennie, mintha piszkos körömmel közelednének a lányodhoz részeg punkok a Szigeten. A másik oldal viszont naplementés tengerparti képeslapra hímezné, hogy utazó vagyok, nem turista. Görgős bőröndöt meg szerintük csak a turisták visznek magukkal, hogy beférjen a koktélruha meg a 150 darabos műkörömépítő szett is.
Görgős bőrönd vs hátizsák. Turisták vs utazók.
Első ránézésre a vita éppen olyan értelmetlen, minthogy akkor Videoton vagy Felcsút, Kozsó vagy Ámokfutók. Pedig ha rosszul döntünk, akkor úgy járunk, mint az egyszeri Balatonsound-szűz vidéki diáklány, aki pink húzós bőröndben bukdácsol be a felázott, sáros fesztiválra sátrat verni.
A bőrönd kényelmesebb, ez nem vitás, egészen addig, amíg jól karbantartott betonúton maradunk, és van az övünkre tűzve vész esetére egy hordár. Viszont egy nagyobb tócsa kifog rajta, és egy poros bekötőúton úgy tudjuk csak vonszolni, mint egyszeri sorozatgyilkos a nagymama hulláját.
A hátizsák viszont szükségtelenül kényelmetlen, akkor is megterheli a vállunk, amikor csak az isztambuli metrón utaznánk a hotel felé, ráadásul ha csak nem dzsungeltúrára megyünk, folyton le-föl fogjuk kapkodni, amitől még jobban kifáradunk. Ja, és minden gyűrött lesz benne, a zsák aljára gyömöszölt zoknit pedig majd csak a nyaralás végén, otthon találjuk majd meg, pedig milyen jól jött volna a repülőúton, amikor a kapitány maximumra tekerte a jeges légkondit.
Az igazság az, hogy a hátizsákra még egy utazónak is legfeljebb pár órára van szüksége egy pár hetes nyaralás során. De az igazság az is, hogy azt a pár órát lehetetlen túlélni egy húzós bőrönddel.
Ezért találták fel a hátizsákká alakítható húzós bőröndöket, amik mindkét táskatípus előnyeit egyesítik: könnyedén görög melletted a reptéren és a betonozott utcákon, de ha hirtelen kihívások tornyosulnak eléd, pár mozdulattal átalakítod, és már a hátadra is veheted.
Mi is ilyet vettünk végül alapos mérlegelés (értsd több hónapnyi fórumozás) után és nem is bántuk meg. Az Osprey, az Eagle Creek is árul ilyen hibrid bőröndhátizsákokat, de ezek egyrészt iszonyatosan drágák, másrészt messziről norvég diáklánynak nézel ki bennük, aki azt hiszi, hogy Ázsia azt jelenti, hogy olcsó a koktél, és nem kell minden nap tiszta ruhát venni. Végül a Caribee nevű ausztrál cég Fast track nevű hátizsákját választottuk, és nem csak azért, mert elég menő kék-sárgában. Hanem, mert éppen akciós volt a kedvenc boltomban, a Gap Year Travel Store-ban, amiről egy későbbi posztban áradozom majd még.
Azért, hogy ne minden csak mosolygós kék legyen, mint a táska, amit végül választottunk:
- A hibrid táskák nehezek. 4-5 kiló a táska, és akkor még semmit sem pakoltunk bele. Ez egyrészt megnehezíti a pakolást, hiszen sok légitársaság már maximum 20 kilóban határozza meg a feladott poggyász súlyát, másrészt azért egy ilyen hátizsákot nehezebb cipelni, mint egy sima, vállra vethető modellt.
- Hülyén néz ki, ahogy egy bőröndöt cipelsz a hátadon. Főleg az indiai hordárok és az angol nagyon mély élményekért utazók fognak nevetni. Mondjuk neked nem úgy fog kinézni minden ruhád, mintha egy brit legénybúcsús brigád jött volna szembe, akiknek akkor és ott lett túl sok az Unicum.
Ha szükséged van pár utazási információra a hátizsákos hippistoppoláson túl, de a richkids típusú magángépes körutazásokon még innen, na akkor mentsd el azt a blogot, like-old a Facebook-oldalunk, ha pedig egzotikus képeket és videókat néznél télvíz idején Baliról vagy Új-Zélandról, akkor kövess be Instagramon!
