Ha egy európai besétál egy keresztény templomba, még akkor is érti, hogy mit lát, ha nem vallásos, és még soha nem volt misén: persze nem biztos, hogy mindenki felismeri az északi reneszánsz templomépítészet stílusjegyeit, de azért a gótikus templomot elég sokan meg tudják különböztetni a baroktól, és nem kell vallástörténetből doktorálni ahhoz, hogy már a templomtoronyból jó eséllyel megtippeljük, hogy akkor most református, vagy katolikus templomot látunk. Olyan ember pedig tényleg nem sok akad, aki egy szobrot, vagy festményt nézve, érdeklődbe kérdezi, hogy mégis ki az a kedvesen mosolygó nő, azzal a gyerekkel?
Ha viszont turistaként bemegyünk egy buddhista templomba, akkor azért a legtöbben európai tényleg csak annyit ért az egészből, mintha a kereszténységből maximum a keresztre feszítés lenne meg, a többi csak homályos sztorik, meg furcsa nevű főhősök. Persze nagyon sok ember az ezoterikus könyvek, a keleti mintáktól burjánzó lapocka tetoválások és levélnehezéknek használt, fröccsöntött Buddha-fejek miatt azt hiszi, hogy a Buddhizmus az annyi, hogy volt egy herceg, aki sokat meditált, ezért eljutott oda, ahova Kurt Cobain is a Nirvana nevű zenekarból, de azért a buddhizmus ennél sokkal bonyolultabb.
A buddhizmusnak számos egymástól eltérő nemzeti és helyi kulturális hagyománya létezik, elég ha csak arra gondolunk, hogy a buddhizmus három ága, a hinajána, a mahajána és a vadzsarajána hogyan terjedt el sokszor egymással párhuzamosan, egymással is versengve, és hogyan alakultak ki a hindu építészetből a Sri Lanka-i sztúpák, a dzong stílus vagy a thai templomépítészet. Ne menjünk most nagyon bele a buddhista vallástörténetbe, elég annyi, hogy a templomok Sri Lankától Japánig elég eltérőek, ahogy a templomokban felállított Buddha-szobrok stílusa is nagyban eltérhet attól függően, hogy Laoszban vagy Thaiföldön járunk, egy valamiben hasonlók: az úgynevezett mudrák, vagyis Buddha kéztartásai spirituális jelentéssel bírnak, és mindenhol nagyjából ugyanazt jelentik. A több mint 100 különböző mudra közül nézzük most a legérdekesebbeket, hogy legközelebb értsd, mit látsz Laoszban vagy Kínában, ha egy buddhista szentélybe tévedsz.
Bhumisparsha Mudra
A Buddha szobor mindig ülő helyzetben jobb kezét a térdén pihentetve ujjaival a föld felé mutat. A szobor bal keze Buddha ölében fekszik tenyérrel felfelé. ‘Bhumisparsha’ azt jelenti, hogy “megérinteni a földet” vagy a “földet hívni tanunak”. Ez a mudra Buddha megvilágosodásának pillanatát jelképezi.
Dhyana Mudra
A dhyana pozícióban ülő Buddha mindkét keze az ölében fekszik. A jobb kéz tenyérrel felfelé a bal kéz tenyerében, gyakran a hüvelykujjak összeérnek és egy misztikus háromszöget formáznak. Ez a meditáció mudrája, ami a bölcsességet szimbolizálja. Buddha ezt a mozdulatot utolsó meditációja közben használta, közvetlenül mielőtt megvilágosodott.
Ha szükséged van pár utazási információra a hátizsákos hippistoppoláson túl, de a richkids típusú magángépes körutazásokon még innen, na akkor mentsd el ezt a blogot, like-old a Facebook-oldalunk, ha pedig egzotikus képeket és videókat néznél télvíz idején Baliról vagy Új-Zélandról, akkor kövess be Instagramon!
Abhaya Mudra
Buddha ülhet vagy állhat, balkeze szorosan teste mellett, jobb kezét pedig felemelve, tenyerét kifordítva áll. A kéztartás a bátorságot és Buddha megvilágosodása utáni életszakaszát jelképezi.
Varada Mudra
A varada szobor jobb karja lefelé néz miközben tenyerét a néző felé fordítja. Az öt kinyújtott ujj az öt erényt (tökéletességet) jelképezi: nagylelkűség, erkölcsösség, türelem, törekvés és koncentráció. A könyörület és a jótékonyság kézjele.
Karana Mudra
A mutató és kisujj az ég felé néz, miközben a többi ujj a tenyérbe simul. A Buddha szobor lehet álló és ülő. A kézjel a gonosztól való védelmet és a rossz energiáktól való megtisztulást szimbolizálja.
Vitarka Mudra
A hüvelyk és mutatóujjak összeérnek egy kört formázva. A jobb kéz a néző felé fordítva, míg a bal kéz az ölben pihen. A kéztartás Buddha tanítását jelképezi és az energia örök áramlását.
fotok: wikipedia