Készpénzzel vagy kártyával utazzunk?

Készpénzzel vagy kártyával utazzunk?

christine-roy-ir5mhi6rpg0-unsplash.jpg

Milyen messzire jutunk, ha a teljes nyaralás árát a zsebünkbe gyűrjük? Dollárt vagy eurót váltsunk, ha messzebbre utazunk, mint London?

Amikor valaki a közép-amerikai vagy délkelet-ázsiai utazásokról kérdez, általában három kérdést tesz fel nagyon gyorsan, egy szuszra:

  • Milyen oltásokat kaptál?
  • Nem féltél, hogy elkapsz valami csúnya fertőzést?
  • Hogy viszel magaddal ennyi készpénzt? És amúgy is hol lehet Pesten laoszi izét váltani, meg tényleg, milyen izé van ott, rúpia vagy mi?

A többi, szerintem fontosabb kérdés (miszerint mégis mit láttál, milyen arrafelé a tenger, milyenek az emberek, és miért érdemes odáig elutazni egy naplementéért) csak ezután jönnek.

Az oltásokra viszonylag egyszerű a válasz, csak csekkolni kell ezen a honlapon, és utána bejelentkezni itt vagy itt.

A fertőzéseket elég egyszerű megúszni pár alapvető szabály betartásával (csak jól átsütött vagy biztonságosan csomagolt ételt fogyassz, csak palackozott vizet igyál, és mondjuk ne nagyon egyél nyers gyümölcsöt, amit nem te hámoztál meg).

 

A pénzügyekre még ennél is egyszerűbb a válasz: nem nagyon kell készpénz, ha mégis, némi dollárt vigyél magaddal.

Persze a sztorizgató verzió ennél némiképp hosszadalmasabb, mondjuk hogy Laoszban tulajdonképpen kettős pénzrendszer van, ugyan van helyi pénz, amit kipnek hívnak, de tényleg szinte mindenhol elfogadják az amerikai dollárt is. Pont ugyanez a helyzet például a világ másik felén, Panamában is, azzal a különbséggel, hogy ott a helyi pénz neve balboa (igen, mint Rocky családneve), de valójában amerikai dollárral fizetnek mindenhol, amit a panamai pénzügyminisztérium egyenesen az Amerikai Jegybanktól vásárol, és a dollár árfolyamához kötött balboára csak azért van szükség, mert az egy dolláros bankjegy túl drága, több mint egy dollár, így ezt nem éri meg Amerikából venni.

Világvaluta

 De hogy ne kalandozzunk el a sztorizgatással, az elején szögezzünk le két dolgot:

  • Egy. Készpénzt, a világ bármely pontjára is utazunk, nem érdemes egy bőröndnyivel magunkkal cipelni. Egyrészt elveszíthetjük, másrészt ellophatják. Harmadrészt, mégis minek? Készpénzre nagy mennyiségben már csak olyan helyekre utazva van szükségünk, ahová a nemzetközi bankrendszer még nem ért el, nincsenek online fizetési lehetőségek, ATM-ek, vagy ha vannak, azok is nagyon korlátozottan működnek. Ilyen hely lehet mondjuk Kuba, esetleg néhány afrikai ország.
    Ez nem azt jelenti, hogy mondjuk egy vietnami falu szélén, a kurta kocsmában tudunk Visa kártyával fizetni. Csak azt, hogy a városban, ahonnan jó eséllyel érkeztünk, vannak ATM-ek, és most már, ha figyelmesek vagyunk, a világ végén is viszonylag olcsón tudunk készpénzhez jutni. Meg persze azt, hogy a költéseink jelentős részét kitevő szállásfoglalást és utazást már a legtöbbször amúgy is online intézzük, vagyis a költségek nagy része az otthoni bankkártyánkon jelentkezik, mondjuk a Paypalon keresztül. A kínai vagy a Sri Lanka-i vonatjegyért ugyanúgy a neten fizethetünk, mint a Belize-i hotelszobáért vagy az indonéz hostelért.
  • Kettő. Ha készpénzzel utazunk, akkor Európán kívül Kanada, Japán, egyes afrikai országok és Kuba kivételével dollárt vigyünk magunkkal. Ne szöszmötöljünk azzal, hogy itthon próbálunk thai bahtot vagy indiai rúpiát venni, ha találunk is, olyan rossz árfolyamon váltják, hogy ahhoz képest még a ferihegyi valutaváltó ajánlatai is korrekt, sőt akciós árfolyamnak tűnnek majd. Afrikában a gyarmati múlt miatt sok helyen még mindig az eurót használják konvertibilis valutának, Kubában meg ugye annyira utálják Amerikát, hogy a dollár árfolyamán 10 százalékos büntetőkamat van. De ezeken az országokon kívül még mindig a dollár számít a világvalutának. Ez nem azt jelenti, hogy a világ legtöbb pénzváltójában ne fogadnák el az eurót, csak azt, hogy többet fogunk bukni rajta, mintha dollárral próbálkoznánk.

joseff-little-dbtkfbsp_hi-unsplash.jpg

ATM-ek és kártyák 

Azt nehéz megmondani, hogy hova, mennyi időre, mennyi készpénzt érdemes vinni. Mi a nyolc hónapos világkörüli útnak 1122 dollárral, 400 angol fonttal és 35 euróval vágtunk neki, és azért a számokból jól látszik, hogy az aprót csak azért vittük el, hogy ne vesszen kárba, ha már megtaláltuk a sublót alján. Ennyi készpénzzel a teljes távot teljesítettük volna, ha nem felejtem el a kubai szabályozást, ami miatt Hawaii-on kellett pár óra alatt euróhoz jutnunk, ami olyan nehéz küldetés volt, mint félkézzel, bekötött szemmel, 15 perces szintidő alatt végigvinni a Doom2-t.

Persze ez nem azt jelenti, hogy csak ennyi készpénzt költöttünk közel 20 országban, csak annyit, hogy ha feltétlenül szükséges volt, helyben vettünk fel pénzt.

Ehhez prepaid utazókártyákat használtunk: a Transferwise-zal vagy a Revoluttal is havi 200 eurónak megfelelő valutát vehetünk fel, közel középárfolyamon, általában egyéb költségek nélkül. Ha ketten vagyunk, és mindkét kártyát használjuk, akkor az körülbelül havi 900 dollár, ami szinte minden országban elég bármilyen büdzsével utazó párnak. Hiszen, ha olcsón akarod megúszni, akkor ugyan több lesz a készpénzes költésed, de mégiscsak kevesebbet költesz, ha viszont nagyobb luxusban utazol, a fizetések nagy részét úgyis kártyával fogod intézni. Igen, akár azzal a kártyával, amivel otthon is fizetsz a közértben.

Persze a készpénz-felvétel sem olyan egyszerű, mert vannak olyan országok, ahol az ATM-használatnak nincs külön díja, és vannak olyanok is, ahol egyes bankok, általában 4-10 dollár közötti díjat szednek be.  De mindez még mindig olcsóbb, mintha ellopnák a nálunk lévő készpénzt, vagy ha átvernének minket a sarki, füstös kis pénzváltóban Delhi Alsón.

Ha valaki nem akar prepaid bankkártyákkal vacakolni, akkor ráadásul még mindig ott a Curve, ami egy olyan kártya, ami bármelyik otthoni kártyát képes kezelni: felviszed a kártyaadatokat, és egy mobilappban megmondhatod, hogy a Curve kártyája mögött éppen melyik magyar bankkártyád használod. A magyar bankkártyán pedig minden készpénzfelvétel ugyanúgy vásárlásnak látszik majd, mintha tényleg egy boltban húzták volna le a kártyád. És igen, a Curve-vel is havi 200 euróig ingyen vehetsz fel pénzt a világ bármely ATM-jéből.

És hogy hova rakjuk azt a kevéske casht, amit mégis magunknál kell tartanunk? Hát a napi készpénzmennyiséget a legjobb egy utazó hasitasiban tartani, amit szigorúan rejtsünk a póló alá, ha nem akarunk itt felejtett NDK-turistának tűnni. A többire meg a rejtett övet ajánlom, ami tökéletes megoldás a zsebtolvajok és a hotelszobák sunyi fosztogatói ellen is.

A poszt megírását az Unicredit Bank támogatta.

A bejegyzés trackback címe:

https://checkout.blog.hu/api/trackback/id/tr4715446452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása