Mennyibe kerül egy ilyen utazás? Örököltetek? Vagy nem is, hadd találjam ki! 2006-ban beszálltál a bitcoinba! Vagy esetleg nagy értékű jövedékiadó-csalásban utazol? Áruld már el, mekkora vagyon kell ahhoz, hogy körbe utazd a Földet! Általában ezek voltak a leggyakoribb kérdések, amikor kiderült, hogy kicsekkolunk a saját életünkből és 8 hónapra elutazunk egy világkörüli útra. És csak ezután jött, hogy akkor most balról jobbra kerültök, vagy fordítva, és mégis hova mentek, vagy hogy normálisak vagytok, tényleg kihagyjátok Ausztráliát?

Nem akarnék nyilvánosan a saját zsebemben matatni, de azért mégis több posztot is szánnánk arra, hogy mégis mennyi pénzből lehet kihozni egy emlékezetes sabbaticalt. A legtöbb ilyen kérdést, még azokat is, amiket tök ismeretlenek írtak a blog Facebook oldalára, ugyanis egyértelműen nem az irigység tette fől, hanem a vágy: ők is szeretnének elmenni életük nagy utazására.

Ahhoz nem kell mérlegképes könyvelőnek lenni, hogy tudjuk: a projekt pénzügyi megvalósíthatóságát a bevételek és a kiadások egyensúlya alapozza meg. Hogy kevésbé álszakszerűen mondjam: tudni kell, hogy mennyi pénzre van szükségünk álmaink utazásához, és utána elő is kell teremteni azt.

Éppen ezért az első posztban azt nézzük meg, hogy mégis hogyan lehet megtervezni legalább nagyjából a költségvetést, a másikban pedig, hogy hogyan lehet összespórolni rá a pénzt. Ez utóbbi semmiképp nem Hogyan gazdagodj meg két hónap alatt típusú trükköket, vagy otthon is végezhető, havi több ezer eurós álomfizetéssel kecsegtető könnyű szellemi munkáról szóló titkos állásajnálatokat jelent, és még csak egy nigériai herceg emailcímét sem adnám meg: egyszerűen az út tervezésekor több tucat excelt töltöttünk tele számokkal, bevételekkel és kiadásokkal, és úgy néztük át a saját házi költségvetésünk, ahogy előtte még sose. Ezekből az excelekből pedig kijön néhány jó tanács. És persze nem csak a világkörüli utak tervezésében akarunk segíteni: nem kell ahhoz körbekóvályogni a földgolyón, hogy egy pár hónapos vagy akár egy éves sabbatical hatalmas élmény legyen, és a költségvetés tervezésének szabályai sem nagyon térnek el.

Mennyibe kerül egy világkörüli út?

Erre a kérdésre a válasz egyszerű: annyiba, amennyit szánsz rá. Tudom, ez most nem nagy segítség, de van például egy magyar pár, akik könyvet írtak arról, hogy napi 3533 forintból, vagyis körülbelül napi 11-12 dollárból utazták körbe a Földet. Igen, de ők négy évet szántak ere az utazásra, gyakran stoppoltak, és megálltak például farmokon dolgozni, arról nem is beszélve, hogy az Új-Zélandról szóló fejezet egyik bekezdése arról szól, hogy mégis hol vegyünk olcsón fél mázsa krumplit, amit aztán hetekig ehetünk sütve, főve. A skorbut ellen meg ott van a leárazott saját márkás vitamin.

Napi 3533 forintért is rengeteg élményt vehetünk, és tényleg körbejárható a világ, a kérdés, hogy van-e rá négy évünk, és, hogy nem zavar-e minket, hogy kimaradunk egy csomó élményből, például amit egy jól elkészített új-zélandi báránycomb tud nyújtani. Mindez csak vágyak, kényelem és vagyoni helyzet kérdése, hiszen amit mi ketten nyolc hónap alatt elköltünk húsz országban, azt egy léha milliomos egy este eltapsolja Hong Kongban, és még azt sem mondom, hogy biztos teljesen értelmetlenül: abban a városban legalább három olyan Michelin-csillagos étterem van, ahova még az életben be szeretnék jutni. De előbb inkább nyernék a lottón, vagy legalább egy kaparós sorsjeggyel. Egy biztos: utazni sokkal jobb döntés, mint otthon maradni, és arra várni, hogy előbb-utóbb majd lesz elég pénzünk. Addig meg jó lesz a sarki kínai kifőzde is.

• Mi azt tudtuk, hogy nyolc-kilenc hónapunk van, ha lehet minél több élményt és utazást szeretnénk ennyi időbe belesűríteni,
  nem akarunk nagy hálótermekben másokkal közösen aludni,
• viszonylag egyszerű szállások is megteszik, de ahol lehet, szeretnénk, ha a szálloda is élmény lenne.
• Ja, és szeretnénk jókat enni, mert mindketten azt gondoljuk, hogy a gasztronómia is utazás.

Nagyon sok fórumot olvastam, ahol nagyjából hasonló elvárásokkal útra kelő, középkorú utazók mondták el a tapasztalataikat. A legtöbben mind ugyanúgy kalkuláltak: ha 6-18 hónapod van körbeutazni a Földet, akkor fejenként, havonta 2000 dollárral számolj.

Ennyi pénz kell ahhoz, hogy saját fürdőszobád legyen mindenhol, hogy hetente többször elmehess egy-egy jobb étterembe, és minden új helyen legyen pénzed megnézni a helyi nevezetességeket, és időnként befizethess egy-egy drágább programra is. És igen, ebben már benne van az utazás, vagyis a repülőjegyek ára is.

Félév utazás után azt hiszem, hogy kijelenthetjük, hogy a becslés nagyjából pontos, de nagyon kell figyelnünk pár apró, de fontos részletre, hogy tényleg kijöjjünk havi 2000 dollárból.

A világkörüli repülőjegyek akkor igazán olcsóak, ha nincsenek speciális igényeink. Ha mindenképpen látni akarjuk Japánban a cseresznyevirágzást, vagy Óceániában kizárólag Tuvalu jöhet szóba, mint úti cél, akkor sokkal drágább lesz a jegy, mintha az akciós ajánlatok közül válogatnánk, és azokhoz igazítanánk a meglátogatandó országokat.
Igyekeznünk kell, hogy minél kevesebb időt töltsünk az igazán drága helyeken. Ilyen mondjuk szinte egész Európa, Ázsiában Szingapúr, Hong Kong vagy éppen Japán. De a havi átlagosan 2000 dollár akkor se jön ki, ha túl sokat időzünk Ausztráliában, Új-Zélandon, vagy mondjuk az Egyesült Államokban. Ha mégis mindenképpen útba akarjuk ejteni a drága országokat, akkor készüljünk fel arra, hogy más színvonalon kell utaznunk, mint mondjuk Indonéziában, vagy akár Panamában. Mi Új-Zélandon kempingeztünk, Szingapúrban meg szerencsére találtunk egy régi jó barátot, aki befogadott minket pár napra, így sokat spóroltunk a szálláson. Vagy mondjuk amíg Balin öt csillagos hotelben laktunk, addig Hawaiin a legolcsóbb Airbnb-szálláson egy nagyon kedves őslakos nénivel, nyolc macskával és egy rémült tekintetű csivavával.

Jól gondoljuk át, hogy milyen programokra fizetünk be, és miket hagyunk ki. Persze minden igazi utazó mondhatja, hogy előre szervezett programokon csak turisták vesznek részt, de van, hogy ez a legjobb megoldás: Borneón például a Kinabatangan-folyó híres arról, hogy a hajós szafarira mehetünk, ahol rengeteg majmot, vadon élő elefántot, védett madarakat és krokodilokat láthatunk. A helyiek 10 dollár fejében bárkit megcsónakáztatnak, míg a közeli Sandakanból jól szervezett egy napos túrákra lehet befizetni. Fejenként 60 dollárért. Persze rögtön mindenki rávágná, hogy mégis minek fizessek hatszor annyit, elmegyek helyi busszal, szerzek magamnak egy hajót és egy falusi fickót, kijön az egész 15 dollárból. Igen, csak a helyi busz valójában 6 órát zötykölődik, naponta csak egyszer jár, oda-vissza pedig már 10 dollár. Mivel rossz a menetrend, hát ott kell aludnunk, az a legolcsóbb szálláson is 20 dollár, kis falu, kevés szálláshely, a falusi legények meg akkor visznek ki 10 dollárért, ha te fizeted a sört: végigpöfögnek a rozoga motorcsónakkal a folyón, semmit nem látsz, legfeljebb pár unatkozó makákót. Ez így együtt 40 dollár. A 60 dolláros turistaprogram pedig jókor indul, jókor ér vissza, a guide profi, tudja hol vannak az állatok a folyó mentén, és a sok turistahajó rádión össze is beszél: ha feltűnik egy elefántcsorda, hamarosan minden csónak oda tart. Na most akkor melyik éri meg jobban?

Semmiképp ne béreljünk autót! Mármint van, hogy ez a leggyorsabb, legkényelmesebb megoldás, sőt olyan is van, hogy nincs más megoldás, de akkor számoljunk azzal, hogy túlfutunk a költségvetésen.
Na jó, de tényleg mégis mennyibe kerül egy hosszú nyaralás?

A havi 2000 dollár csak egy közelítés, és amúgy is, csak a világkörüli utakra érvényes. És nem kell feltétlenül körberohannunk a planétán, hogy feltöltődjünk. De akkor mégis honnan tudhatjuk, hogy mennyibe kerül 3 hét Kambodzsában, vagy hogy mennyit kell költenünk Balin, ha luxusban akarunk fürdeni?

A hotelek és egyéb szállások átlagárai valamit segíthetnek a költségvetés összeállításában, de azért be is csaphatnak minket: Laosz például sokkal olcsóbb mint Vietnam, de mivel Laoszban kevesebb a turista, és kevesebb a jó szállás is, így akár másfél-kétszer annyit is fizethetünk egy ugyanolyan minőségű hotelszobáért Dél-Laoszban, mint mondjuk Hanoiban.

És mennyibe kerül bármilyen utazás?

Mi a költségvetés előzetes összeállításához két oldalt használtunk: az egyik a Budget Your Trip, ahol tapasztalt utazók írják le, hogy melyik országban mennyit költöttek, és pontosan mire. Az oldal három utazási stílust ismer: a hátizsákost, a közép árkategóriásat és a luxust. Megmondja nemcsak azt, hogy mennyibe kerül a szállás, az utazás vagy az étkezés egy nap, de páros költségvetést is lehet itt találni, ahol ugye arányaiban kevesebbet kell szállásra költeni. A Budget Your Trip oldalán nem csak országokra lehet keresni, az országon belül a nagyobb városok, sőt néhol a régiók is külön szerepelnek. Érdemes ezeket is megnézni, mivel elég nagy különbségek lehetnek: Malajziában akár napi 53 dollárból is elég jól ki tudunk jönni. De a népszerű üdülőszigeten, Penangon ennek majdnem a duplájára, 93 dollárra lesz szükségünk ahhoz, hogy egy három csillagos szállodában lakhassunk és egy olcsóbb étteremben vacsorázhassunk.

A Budget Your Trip az utazók által felvitt adatokat átlagolja, ezért időnként lehetnek benne kisebb-nagyobb tévedések, főleg ha városokat, régiókat nézünk, ahol kevesebb költségvetésből kell átlagot számolnia. Kuba például teljesen használhatatlan, mivel a felhasználók egy része kubai pesóban, más része meg konvertibilis pesóban vitte fel az adatokat: pár hónapja az oldal még azt mondta, hogy 300 dollár kéne egy napra a hátizsákos utazóknak, most viszont már azt állítja, hogy 60 dollár is elég a luxushoz. A jelenlegi adatok szerint például egy olcsóbb szállás kevesebb mint két dollár egy éjszakára. Kuba tényleg olcsó, de nem ennyire.

Éppen az ilyen tévedések elkerülése miatt érdemes mindig megnézni a Lonely Planet idevágó oldalait is. Kubáról például azt írják, hogy a három csillagos utazáshoz napi 70-140 dollár kell fejenként. (Az utazási költségeknek nincs külön oldala a Lonely Planetnél, minden országnál megtaláljuk azonban, a gyors ugráláshoz, pedig használjuk az alábbi linket, csak ahol az szerepel, hogy Cuba, na oda írjuk azt az országot, amelyik adatait meg akarjuk nézni. Persze angolul. https://www.lonelyplanet.com/cuba/money-costs)

Ha így megvagyunk a napi szintű költségvetéssel, érdemes még pár dolgot azért hozzáadnunk a végösszeghez:

• Ebben a számításban nem szerepelnek a repülőjegyek, azok árát külön adjuk hozzá a költségvetéshez.
• Nem szerepelnek az oltások, az utazási biztosítás, és bármi más, amit otthon kell megvennünk az útra, legyen az egy bakancs, gyógyszerek vagy naptej.
• Attól, mert hátizsákos utazók vagyunk, akik dormitoriumban szállnak meg, még körbehelikopterezhetjük a várost, mint egy részeg Tom Cruise, vagy egyik este elmehetünk egy Michelin-csillagos étterembe, ha éppen ez az álmunk. Az ilyen költségvetésen felüli álmokat azonban adjuk külön hozzá a büdzséhez.
• Az utazás olyan mint a lakásfelújítás: az egészhez még adjunk hozzá tíz százalékot a biztonság kedvéért. Túl fogunk csúszni, ha nem egy hatalmas homár miatt, akkor egy a dzsungelen keresztüksikló zipline lesz a bűnös. Esetleg egy rosszul foglalt szállás, vagy egy sunyi taxis, aki rosszul ad vissza a száz dollárosból. Vagy csak egy új fürdőruha, amit muszáj megvenni, mert otthon háromszor annyiba kerül, még ha az biztos nem is hamisítvány.