Ilyen a hihetetlen hamburger, ami nem hús, mégis olyan

Először egy új-zélandi kempingben értettem meg, hogy mégis mennyire illik rá a neve. Hogy hihetetlen.

Egy kanadai pár állt a grillsütőnél, nem figyeltem, mit raknak a parázs fölé, úgy tűnt elsőre, hogy gombafejek, főleg, hogy négyszer elmondták, hogy várnunk kell a báránybordánkkal, mert ők vegetáriánusok, sőt ortodox vegánok, és a hús szagát is kerülik.

Aztán a férfi hozott egy hamburgerzsemlét, és megtöltötte a nagyon is húsállagú, meg hússzagú pogácsákkal. Gondoltam ez csak a látszat, ha közelebbről megnézném, ez is csak valami borzasztó tofuból, szójából meg sült gluténból összetapasztott vegán húspogácsa, amit kizárólag olyan hippik esznek meg, akiket ez a lejárt szavatosságú barbecue-szószban pácolt használt traktorgumira emlékeztető íz, így, hamburgerzsömlébe töltve mégis a boldog gyermekkorra emlékezteti. Amikor még ettek húst.

De aztán a nő ráripakodott a férfira, ahogy csak csordultig telt szívcsakrájukat naponta pí-vízben mosdató bikramjóga-oktatók tudnak: “Nem látod, hogy még nyers? Véres még, rakd vissza rögtön a grillre!”

És tényleg, a hamburgerpogácsa nyers, rózsaszín volt és olyan ínycsiklandó medium rare szaft csurgott belőle, hogy gondolatban már megcsaltam a rozmaringos báránybordám. Aztán eszembe jutott, hogy húsz perce várok itt a grillsütőre, ők meg átvertek, nem is vegetáriánusok, csak nem akarnak osztozkodni a forró rácson.

“Most akkor mégis esztek húst?” - kérdeztem a férfit, aki kissé megfélemlített arccal sütötte éppen ropogósra a hamburgerpogácsákat.

“Impossible burger. Nem ismered? Olyan mint a marhahús, csak két apró különbség van: gombából kotyvasztják, és sokkal drágább mint a marhahús” - mondta a férfi büszkén, és közben időnként a nőre pislogott, hogy mit gondol, megfelelően átsült-e már az a lehetetlen pogácsa.

Begombázott szója

Aztán éppen Floridában jártunk, amikor jött a hír, hogy a Burger King a pár hónapja tartó St. Louis-i akció után Amerika több városára is kiterjeszti a tesztet, és ezentúl Miamiban is rendelhetünk Impossible Whoppert. Sajnos akkor mi már Tampában jártunk, várt ránk egy nagy hajó rengeteg boldog és kövér amerikai turistával, akik egy átlagos nap kábé egy kiló marhahúst termeltek be, és ezt a tevékenységüket csak időnként szakították meg némi napozással.

Mire visszaértünk a Karib-tengerről, már meg is jöttek az első üzleti adatok: az Impossible Whoppert áruló Burger King éttermek átlagosan 18 százalékkal növelték a forgalmuk.

Na ekkor néztem alaposabban utána, hogy mi is az az Impossible burger.

Leginkább olyannak tűnt, mintha valami japán anime antiutópia hamburgere lenne, amit kerek szeműre rajzolt tinilányok esznek mindig esős, neonfényben ázó tokiói utcákon.

De nem, az Impossible burger amerikai. A cég Pat Brown biológus startupja, és a tavalyi CES-en mutatkoztak be továbbfejlesztett műhúspogácsájukkal, ami nem véletlenül olyan szaftos, mint a valódi marhahús: génmódosított élesztőgomba fehérjéből és szója- meg búzaproteinből áll, és leghemoglobint tartalmaz, ami tulajdonságaiban nagyon hasonlít a marha hússzöveteinek színéért és állagáért is felelős myloglobinra. Vagyis az az Impossible burger ott az új-zélandi kempingben igenis még rózsaszín volt, és tele volt valamivel, ami nagyon hasonlít a félig nyers húsban lévő húslére.

És hogy miért együnk valamit, ami nagyon hasonlít a húsra, mégsem az? Jöhetnék azzal hogy a nagyüzemi állattartás, olyan mint egy kis költségvetésű horrorfilm, de akit ez nem győz meg, annak inkább legyen az az indok, hogy ne öljük meg a Földet. Ha csak minden második hamburgerünk Impossible burgerre cseréljük, máris tettünk valamit a környezetért: egy ilyen burger előállításához 95 százalékkal kevesebb szántóföld kell és amíg 1 kiló marhahús megtermelése több mint 15 ezer liter vizet emészt fel,addig a génmódosított műhús esetében ez mindössze 1100 liter.

Nyomokban valamit tartalmaz

Persze, aki annyira szereti a húst, mint én, az csak úgy nem mond le róla holmi szójafasírt kedvéért. És hiába hangzik jól a tudományos halandzsa a génmódosított élesztőgomba által gyártott leghemoglobinnal, azért sokkal fontosabb, hogy ha beleharapunk, akkor tényleg a grillen sült marhahús ízét érezzük-e. Vagy csak a szóját némi ipari füstpáccal.

Így nem volt más választásunk, kerestünk egy hamburgerest, ami ha nem is Whoppert, de Impossible burgert árul.

Ez amúgy sokkal egyszerűbb dolog, mintha egy vega próbálna rendelni bármit egy vidéki magyar étteremben, ami nem rántott sajt és nem is rántott gombafejek:

az Impossible honlapján van egy nagyon csinos térképes kereső, ami Amerika összes Impossible burgert kínáló helyét felsorolja a gyorsétteremláncok üzleteitől a legexkluzívabb éttermekig.

Mi végül a Red Robin nevű casual gourmet burgerező egyik éttermét választottuk Louisianában, de ne dőljünk be a sok elegánsnak tetsző kifejezésnek, a Red Robin nem az a hely, ahová öltönyben viszed randizni a csajod, aki ennek örömére felrakja a full sminket és elrohan koktélruhát vásárolni, hanem csak egy burgerező, ahol van pincér. Hogy mást ne mondjak a Red Robin névjegye a bármikor újratölthető köret. Más néven végtelen sültkrumpli.

Azért a burger itt összehasonlíthatatlanabbul finomabb, mint egy gyorsétteremlánc papírba csomagolt szendvicse, hogy valami ismerőset mondjak, olyan mintha a Fridays-be ülnénk be hamburgerezni, és nem is a legolcsóbb opciót választanánk.

Jó-jó, de milyen a húsmentes hamburger? Hát egész hússzerű. Fintoroghatnék itt, hogy a textúra már tökéletes, de az íz egy kicsit még halvány, de az igazság az, hogy ha nem tudtam volna, hogy nem is húst eszem, simán elfogadtam volna, legfeljebb arról pampognék, hogy túl well done. Túl van sütve.

Ha egy francia ételkritikus ízlelőbimbóit örököltem volna, most azt mondhatnám, hogy volt a húsban valami enyhe mogyoró, mintha mogyoró olajban sütötték volna, esetleg közvetlenül a serpenyőbe rakás előtt némi földimogyoróvajjal kenték volna meg finoman. Majd a bajuszom pöndörítve még hozzátenném, hogy nyomokban némi szarvasgomba utóíz is érezhető. Persze a szarvast franciásan elraccsolnám, ahogy illik.

De rajzfilmszerűen sablonos francia felmenők nélkül inkább azt mondanám, hogy az Impssible burger olyan, mint egy jól sikerült hamburger, az első harapástól az utolsóig rendben van, de mégsem éreztem azt, amit egy félig átsült marha burgernél érzek: hogy ezért akár vadászni is megtanulnék.

Ez nem az a vegánburger, ami mellé salit és bubimentes ásványvizet kérsz: ezt a hamburgert zsíros, na jó, műzsíros kézzel fogod magadba tömni sült krumplival és sörrel.

És, hogy mikor kapható majd a lehetetlen húsmentes hamburger Magyarországon is? Hát jó eséllyel soha, hiszen génmódosított növényekből készült, az Európai Unió pedig tiltja a GMO-élelmiszerek behozatalát.