Ha másfél órás sorbanállás után végre bejutsz a Din Tai Fungba, és kihozzák a világ legfinomabb gőzgombócait, talán eszedbe sem jut, hogy Hongkongban tényleg nehéz az élet. Ugyanis nemcsak a gazdag üzletemberek, hanem a felhőkarcolók árnyékában meghúzódó szegénytelepeken élők is osztoznak a gazdasági fejlődést és a tradíciót furcsa módon ötvöző világváros robbanásszerű felemelkedésében. Az ingatlanárak az egekben, egyesek ágy méretű ketrecekben élnek, miközben a gazdag kínai befektetők sárkányok miatt hagynak hatalmas, kihasználatlan lyukakat az új felhőkarcolókban. Ráadásul mindezt egy olyan demokráciában, ami ugyan még szabad, de egyáltalán nem figyel a választóira, ráadásul meg vannak számlálva a napjai.

Most akkor Hongkong Kína vagy sem?

Technikai értelemben Hong Kong Kína része. Az 1800-as években Kína több kereskedelmi háborút is vívott a britekkel. Hongkong brit gyarmatterület volt, amit ekkoriban egy sziklás és kietlen szigetcsoportnak kell elképzelnünk. A brit uralom idején azonban megduplázódott a gazdasága és lakossága, és dacára annak, hogy főleg kínai bevándorlókkal népesült be a sziget mégis teljesen más társadalom alakult ki, mint a kommunista Kínában. Olyan területeken is érezhető volt az eltérés, mint a filozófia, a nyugati stílusú oktatás, mely meghatározó lépés volt Hongkong és a kontinentális Kína elkülönülésében.

A háborúkat lezárandó a britek egy békeszerződésben rögzítették, hogy 99 évig brit gyarmat marad Hong Kong, még azután is, hogy a britek elhagyják a szigetet.

Ez hivatalosan 1997-ben járt le, amikor is Margaret Thatcher brit miniszterelnök Deng Xiaoping kommunista vezetővel kamerák előtt rögzítette az “egy ország-két rendszer” modell néven ismert szerződést, ami szerint a britek békében átadják Hongkongot Kínának, egy feltétellel: Hongkong megmarad Hongkongnak.

Vagyis az ország a saját jog és gazdasági rendszere alapján működik tovább, aminek alapvető értéke a szabad sajtó és szólás vagy éppen a vallásszabadság. Az ötven évre kötött szerződés 2041. július elsején jár majd le, ettől az időponttól Hongkong teljesen Kína fennhatósága alá tartozik majd. De miért egyezett bele Kína könnyedén, hogy Hongkong független közigazgatási rendszerrel működjön? Mert az 1990-es években Kína gazdasági termelésének negyedét adta Hong Kong, így a kínai vezetés annak reményében, hogy egy kis szabadságot biztosít a szigeten élőknek továbbra is élvezte a kapcsolat gazdasági előnyeit.

Ez a szinte harmonikusnak tekinthető kapcsolat változott meg napjainkra.  Az elmúlt évtizedekben ugyanis több kínai város is gazdasági hatalommá vált, elég csak Shenzent megnéznünk, és mivel ehhez mérten 2017-re 27-ről 3 százalékra esett Hongkong GDP-je Kínáéhoz viszonyítva, egyre kevésbé fontos Kínának, hogy betartsa a megállapodást. A kínai kormány szimbolikus lépések sorozatával teszi egyértelművé, hogy nem szeretné megvárni 2041-et. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb jele a világ leghosszabb tengeri hídja, ami 55 kilométer hosszan köti össze Hongkongot Makaóval és a szárazföldi Kínával. Kevésbé szimbolikus lépés volt, amikor 2014-ben a kínai kormány megpróbált beavatkozni a Hongkongi választásokba. Ekkor tömegével vonultak utcára főként a fiatalok tüntetni, és a felmérésekben soha korábban nem látott magasságba szökött a magukat inkább hongkonginak vallók száma.

A gazdag ország sötét oldala

A Budapestnél kétszer nagyobb alapterületű Hongkongban 2007-ben körülbelül 53 ezer ember élt eldugott városi toronyépületek lakásaiban, egy átlagos parkolónál nem nagyobb méretű ketrecben. A némi eufémizmussal ketreclakásoknak vagy “egyágynyi apartmanoknak” gúnyolt 7-től maximum 13 négyzetméteres lyukakban összezsúfolt családok csótányokkal, patkányokkal osztozva, rettenetes higiéniás és tűzveszélyes körülmények között élnek. Előfordul, hogy egy emberre mindössze egy ketrecnyi ágy jut, ahol élni tud. Az 1950-es és 60-as években elterjedt szobák főleg a régebbi városrészekben találhatók, a kínai polgárháborút követően ugyanis rengeteg kínai bevándorló érkezett a szigetre, ami egy magas születésszámmal és gazdasági fejlődéssel párosulva tíz év alatt több mint egymillió emberrel növelte Hongkong lakosságát.

A kormány azonban a mai napig nem sokat tesz a ketrecszobák megszüntetéséért. Egy olyan városban, ahol egy ingatlan ára 19-szer magasabb az átlagfizetésnél nehogy azt higgyük, hogy csak a szegények vagy a frissen bevándorlók kerülnek lakhatási krízisbe. A lakhatással foglalkozó SoCo civil szervezet felmérése szerint főként a 25-44 év közöttiek szorulnak ki a belsőbb kerületekből és átlagosan 3-5 évnek kell eltelnie, hogy az ún. egyszemélyes pontozási rendszer alapján valaki egy egyszobás szociális bérlakás közelébe kerülhessen. Az arányok döbbenetesek: 2015-ben 14 ezer ilyen lakás volt elérhető, amire 284 ezren jelentkeztek. A szakemberek szerint teljesen érthetetlen, hogy miért nem fektet nagyobb hangsúlyt a világ egyik leggazdagabb országa a lakhatási krízis enyhítésére.

Érthetetlen mindez annak tudatában is, hogy Hong Kong szigetének 75 százaléka nem beépített, aminek egy része ugyan valóban sziklás és drágán, nehezen építhető be, de azért nem megoldhatatlan feladat.

A lakhatási krízisnek azonban ennél sokkal egyszerűbb oka van. Hongkong bevételének 30 százaléka a földterületek kiadásából származik. A kormány birtokolja a földeket, amiket legalább 50 évre különböző aukciókon értékesít, főként gazdag kínai befektetők számára. Nem nehéz kitalálnunk, hogy a befektetők legfőbb érdeke pedig az ingatlanárakat az egekben tartani, így gyakran teljesen üresen állnak a méregdrága apartmanok Hongkong belvárosában.

Adj utat a sárkányoknak!

A legenda szerint a Hongkongot körülölelő hegyekben sárkányok élnek, akiknek életenergiája minden nap a széllel áramlik le a folyóhoz, hogy gazdagsággal és hatalommal telítse a városlakókat. Ez a régi legenda áthatja a mai modern Hongkong építészetét. Szinte bárhol is állunk meg a városban és nézünk fel az épületekre, biztosan találni fogunk párat, amiknek lyukas a közepe. Mert ugye a sárkányoknak szabad utat kell engedni, ha megszomjaznának!

Tarthatjuk a fengshuit egy marhaságnak, azt azonban jobb ha tudjuk, hogy Hongkongban nagyon komolyan veszik az ősi kínai hagyományt. Olyannyira, hogy az építészeknek, tervezőknek, beruházóknak és ingatlanosoknak diplomaszerzés előtt mind el kell végezniük fengshui kurzusokat. Sőt 2011 óta több mint 1 millió amerikai dollárt költött a hongkongi kormány fengshui tanácsadásra.

Ebbe a fengshui idillbe rondított bele a Bank of China hegyes-csúcsos épülete, akik természetesen fittyet hányva jingre és jangra, fogták és felhúzták pár év alatt a város közepén M.Pei építész által tervezett bankjukat. Az épületet már a tervezőasztalon is állandóan kritizálták, mondván, hogy hegyes csúcsai támadást jelentenek a környező bankok jószerencséjére. És láss csodát, a rossz fengshui egyik áldozata a bank közvetlen szomszédja a Bond Center lett, ami pénzügyi csődbe ment közvetlenül a Bank of China elkészülte után. Azóta annyira rágörcsöltek a szerencsétlenségre a bankvezetők, hogy például a HBSC épületének tetejére két darut emeltettek, amik a feng shui tanácsadók szerint képesek kiszűrni a Bank of China épületéből érkező balszerencsét.

Építészet, fengshui és legenda rajongók pedig mindenképpen menjenek el erre a túrára.