Sri Lanka legmélye: több ezer éves jelen

Sri Lanka legmélye: több ezer éves jelen

Sri Lanka, Anuradhapura

fullsizerender_16_1.jpgDambullában van Sri Lanka legnagyobb barlangszentély-rendszere, olyan templomokkal és szentélyekkel, amiket tulajdonképpen csak felfestettek a természetes barlangok falára. Emellett a város még arról nevezetes, hogy itt található a Rangiri stadion, ami ugyan nem szép Makovecz Imre-i értelemben, még csak nem is látványosabb, mint a kispesti piac, ellenben 167 nappal az alapozás után már meccset tartottak benne, ami világrekord, legalábbis a Sri Lanka-i kormány ezt állítja róla. Annyi biztos, hogy nálunk az átadó ünnepség megszervezése, megfelelő mennyiségű nemzeti színű szalag, krómozott olló, ollótartó selyempárna, és népviseletbe öltözött háttértáncosok beszerzése több időt vesz igénybe, pedig a hatékonyság címszónál a szótárban még csak meg sem említik Sri Lankát.

Mindezt amúgy az internetről tudom, mert mi egy hirtelen döntéssel kihagytuk a Sri Lanka-i körút során Dambullát, egyrészt azért, mert eszelős menetelés helyett inkább több időt akartunk tölteni Kandyben, másrészt engem a város neve kifejezetten taszított:

akárhányszor kimondták előttem, egy részegen Disney-musicalbetéteket éneklő makákó jutott az eszembe.

De tényleg, csak annyit mondott valaki, hogy Dambulla, máris láttam a majmot, amint átbukdácsol egy liánon, majdnem leesik egy hatalmas majomkenyérfáról, és közben a Can You Feel the Love Tonightot énekli Elton Johntól.

fullsizerender_13.jpg

Lépő, ülő Buddha és az, amelyiket meg lehet mászni

Mi éppen ezért Nuware Elliyából rögtön Kandybe mentünk, ami régi királyi székhely, nem mellesleg a buddhizmus egyik legismertebb zarándokhelye, mivel itt, a királyi palotakertben áll az a templom, amibe Buddha fogát őrzik. A legenda szerint miután Krisztus előtt 543-ban Buddha meghalt és elhamvasztották, a hamuban megmaradt fogakat elrakták, és azt az egyet, amiről most szó van, 800 éven át Indiában őrizték, mígnem Sri Lanka egy gyors hadjáratban legyőzte a dél-indiai Kalinga királyságot, és megszerezte az értékes relikviát. Ezek után Buddha foga olyan lett a Sri Lankai-i történelemben, mint a magyar zivataros századokban a Szent korona: akinél a fog volt, az nevezhette magát Ceylon királyának. Ráadásul nem csak belviszályokban volt fontos, hogy kinél is van Buddha foga, a burmai király például egyszer pénzdíjat és egyéb kiváltságokat ígért a portugáloknak, ha megszerzik neki az ereklyét. A fog sok városban megfordult, míg Kandybe, az új királyi székhelyre került, ahol külön templomot kapott a XVI. században. A portugál gyarmatosítók elől egy kicsit megint rejtegették a fogat, de végül jöttek a britek, és a fog megint Kandybe került.

A modern korban sem volt egyébként unalmas a királyi palota, a templom és a relikvia története, csak hogy mást ne mondjak 1989-ben fegyverrel támadták meg a szentélyt, 1998-ban pedig megpróbálták felrobbantani az egészet a tamil tigrisek. A szentély tetőszerkezete éppen ezért csak annyira ősi, mint egy újlipótvárosi lakópark.

Sri Lanka gasztró

Mit érdemes és hol enni Sri Lankán

Kandy nekem mégsem Buddha fogáról nevezetes, csak átsodródtunk a termeken, az áldásra váró, színes adományokkal sorbanálló embertömegen. De történt valami, ami még a több ezer éves relikviánál is hihetetlenebb, sőt egyenesen csodálatos. Itt, az egykori királyi székhelyen, ebben a történelmet és legendákat kipárolgó ősi, mégis lüktetően modern városban, a ziháló, párát lehelő őserdő ölelte házak között kapott el minket az a felfoghatatlan és egyszersmind felemelő érzés, amit csak olyan zarándokok élhetnek át, akik a saját szemükkel látnak csodát, olyat, ami amúgy csak mítoszokban és mesékben létezik. Találkoztunk egy Sri Lanka-i taxisofőrrel, aki nem akart élből átbaszni minket! Nemhogy nem mondott tízszeres árat, de utána sem játszotta el a sértődve legyintő, feldúltan távozó passzív-agresszív kisvállalkozó című magánszámot. De ez semmi, út közben sem állt meg csak azért, mert a sógora a város legjobb masszázsszalonját működteti és ki kell próbálnunk, persze kedvezményesen. Ráadásul egyszer sem mondta, hogy sajnos útdíjat kell fizetnünk, persze nem helyben egy hivatalos személynek, hanem neki, majd ő beviszi a hivatalba, szívesen, tényleg nem fáradtság, de ez most itt sajnos kissé felveri a viteldíjat. Sőt! A fuvar végén, fizetéskor tudott visszaadni, és még csak össze se keverte a 100 rúpiást az 1000 rúpiással, persze a mi kárunkra.

A találkozás olyan drámai volt, hogy rögtön le is szerződtettük egy egész napos vendégszereplésre, így 1800 rúpiáért, vagyis valamivel kevesebb mint 10 dollárért egész nap fuvarozott minket a látnivalók között

Elnéztünk a Kandy botanikus kertbe, ahol a tökéletes angol gyepen talpig burkába öltözött muszlim nők piknikeznek, mintha nem is a szemhéjukig beburkolózva ücsörögnének Ázsia kellős közepén, hanem extravagáns kalapban és hozzá színben és árban passzoló kosztümben teázgatnának az ascotti derbin.

Eközben kicsivel arrébb, a volt angol gyarmatokról összehordott trópusi fák tövében félénk hindu szerelmespárok csókolóznak titokban, mintha csak valami bollywoodi romantikus vígjáték zárójelenetét játszanának el úgy mellesleg, még a család által leszervezett kényszerházasság előtt. Mindezt 85 százalékos páratartalommal, 30 fokos melegben és két tucat kíváncsi makákóval együtt képzeljük el.

fullsizerender_12.jpg

De mindez csak apró kis kultúrsokk ahhoz képest, ami a világ legnagyobb lépő Buddha szobránál vár minket. A nemes egyszerűséggel csak Ranwana Purana Rajamaha Viharayának nevezett templomban a 25 méter magas Buddha szobrot 500 életnagyságú és igencsak élethű szerzetes szobra követi az erdőn át, tömött sorokban. A megvilágosodást elérő szerzetesek mindegyikének külön arcvonása van, van amelyik sokat mondóan mosolyog, de van olyan is, főleg a sor vége felé, akinek az arcáról azt lehet leolvasni, hogy oké a Nirvanába megyünk, de azért siethetnénk már picit, fél nyolckor dolgom van, nem értem, hogy miért nem indultam el hamarabb, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat. És akkor nem is beszéltünk még a talpig kék fickóról a sor közepén, aki mintha statiszta lenne az Avatarban, csak kicsit eltévedt az eligazításkor. Bónuszként ott van még a templom másik látványossága, az erdőben elszórt szoborcsoportok, amelyek Buddha életéből mutatnak be néhány látványos jelenetet, amelyek egyik közös vonása, hogy mindegyikben Buddha életére törnek, hol Alien-szerű démonok, hol csak az egyik tanítványa. Az egész kicsit olyan, mint egy szellemvasút, már persze vasút nélkül.

Már ennyi is éppen elég különlegessé teszi Kandyt, de ott van még a Bahiravokanda Vihara Buddha-szobor, ami csak kicsivel magasabb, 27 méteres, mint az előző, ellenben nem lép, hanem ül, és a hátán lépcső, sőt egész lépcsőház visz a magasba, hogy lefotózhassuk a várost, vagy esetleg, hogy csináljunk pár csücsörítős szelfit, ahogy a helyi tinik szokták.

Hagyd, hogy Sri Lanka dobjai transzba ejtsenek

Sri Lanka zenéje régóta rejtély a Nyugaton, sőt Dél-Ázsiában is. Ismerősen hangzik, mégis van benne valami szabálytalanság, ami akkor érthető meg igazán, ha megismerjük a zenét és a táncot összekötő történeteket. Jim Sykes chicagoi egyetemi professzornak írtunk egy levelet, hogy ha már szakértője a Sri Lanka-i zenének, magyarázzon már el nekünk pár dolgot és meglepő, de a professzor úr rögtön vissza is írt, így a Checkoutblog történetének első interjúja itt olvasható.

Ennyi látnivaló éppen elég lett volna egy napra, de nekünk volt még egy hivatalos és egy nem hivatalos programunk: a hivatalos, hogy a Kandy Lake Clubban néztünk meg egy néptáncestet a világ legpocakosabb szólótáncosával, aki mellesleg egyben tűznyelésben és ritmusból kiesve dobolásban is jól teljesített. Persze csak puffogok itt, de közben elég jól elszórakoztam az előadáson, ami alapján Anna hosszú cikket is írt a Sri Lanka-i zenéről és a táncról.

Másrészt nem hivatalosan belefutottunk a Sri Lanka-i miniszterelnök látogatásába, illetve abba a miniszterelnökbe, akit éppen akkor nevezett ki az előző, törvényesen megválasztott miniszterelnök helyére az ország elnöke. Nem mennék most bele abba, hogy Sri Lanka, hogyan nyögi éppen, hogy kínai pénzből autópályákat építettek oda is, ahol általában még a tuktuk elé fogott ökör a legfontosabb szállítási eszköz, és hogyan csapnak össze ennek kapcsán a Kína-barát és az Indiához húzó erők, és ki hogyan játssza ki ebben a politikai csatában a buddhista kártyát, legyen annyi elég, hogy az új miniszterelnök Kína-barát, buddhista, nacionalista, a testőreit pedig látványosan két részre lehetett osztani: voltak a cipősök és a mezítlábasak. Egy ideig nem igazán értettem ezt a fajta megkülönböztetést, és még az sem vitt közelebb a megoldáshoz, hogy egy idő után leesett, hogy azok, akik cipőt viseltek, gépfegyvert is kaptak hozzá. Végül megértettem: a miniszterelnök ugye éppen buddhista templomokat látogatja sorra, oda viszont nem csak gépfegyvert nem illik bevinni, a cipőt is le kell venni. Még a testőröknek is.

50580515_601609766945397_8630194168028725248_n.jpg

Egy város, több ezer éves múlttal

“Sri Lankán szólásszabadság van, ami jó dolog. Viszont vannak muszlimok, ami már annyira nem jó dolog” - foglalta össze a politikai helyzetet már Anuradhapurában a kis családi motel vezetője, nyugalmazott vadászpilóta, aki ugyan buddhista volt, a recepción elhelyezett és néhol virágokkal feldíszített, nagyméretű egyenruhás fotók és arcképek alapján azért én azt gyanítottam, hogy leginkább magát imádja.

Sri Lankán a tamilokkal folytatott véres polgárháború hivatalos lezárása, azaz 2009 óta elvben minden vallás és népcsoport ugyanolyan jogokat élvez, a főként hindu tamilok nyelve szintén államnyelv, és a muszlimok és a keresztények is szabadon gyakorolhatják a hitüket. A többség, a lakosság 70 százaléka buddhista, és a mindennapokban azért buddhistának lenni valamivel mégis csak könnyebb.

Olyan ez, mint a munkás-paraszt származás a Kádár-rendszerben, anélkül is el lehet boldogulni, de egy zsíros állami álláshoz azért jól jön.

Mindez különösen érződik Anuradhapurában, ami a buddhizmus egyik legfontosabb városa, itt áll ugyanis az a fügefa, ami alatt Buddha állítólag megvilágosodott. Azt most hagyjuk, hogy a Sri Lanka-i hagyománnyal ellentétben a világ legtöbb buddhistája úgy gondolja, hogy Siddhārtha Gautama a mai Nepál területén született, és még csak nem is nagyon világosodhatott meg az időszámításunk előtt 288-ban ültetett fa alatt, mivel a Krisztus előtti negyedik vagy ötödik században élt. De még egyszer, itt áll az a fügefa, most 2018-ban, amit bizonyíthatóan időszámításunk szerint 288-ban ültettek. A Sri Maha Bodhi néven ismert, szent fügefa ezzel a világ legidősebb ember által ültetett fája, és nem kell batikolt, elefántmintás bőgatyában, rasztahajjal koszosan megvilágosodó amerikai hippinek lennünk ahhoz, hogy ez azért lenyűgözzön.

Anuradhapura az Unesco Világörökség része, a Théraváda buddhizmus egyik legszentebb városa, és nem mellesleg a világ egyik legrégebben lakott települése. Ezt többek közt az is bizonyítja, hogy még most is úgy néz ki mintha Angkor mellé leraktak volna egy Nyíregyháza méretű és legalább annyira izgalmas világvárost. Angkor Wat nem túlzó összehasonlítás, ráadásul a két hely erős rokonságot mutat: mindkettőn a Théraváda buddhizmus templomvárosa, bár Angkorban azért kézzelfoghatóbb a hinduizmus hatása. Anuradhapura viszont nem veszett el a dzsungelben, ami egyrészt azt jelenti, hogy nincsenek olyan drámaian indával benőtt romjai, mintha az Indiana Jonesban sétálnánk, másrészt nemcsak néhány buddhista szerzetes oszt áldásokat az árnyékos romtemplomok mélyén, hogy mellesleg mellékszereplői legyenek “Az európai turistát most nagyon megérinti Ázsia időtlen békéje” című fotósorozatokhoz. Nem, Anuradhapura templomvárosának jelentős részét most is aktívan látogatják a helyiek és a zarándokok, ezért bármikor belefuthatunk egy vallási menetbe, ami tényleg olyan, mintha a dobok és a kántálás vsszadobott volna minket két és fél ezer évvel.

fullsizerender_6.jpg

A legfontosabb sztúpa, ahol jelenleg is rendszeresen imádkoznak, a Ruvanwelisaya, ezt az időszámításunk előtt 140-ben épített buddhista templom, amely a 16 legszentebb hely egyike a Sri Lanka-i buddhizmusban. Éppen ezért tele van zarándokokkal, egyesek szelfiznek, vagy a sztúpát fotózzák, mások, egész életüket a megvilágosodás elérésének alárendelő szerzetesek, éveken át szótlanul állnak reggeltől napnyugtáig a sarokban, és hagyják, hogy a turisták szelfizzenek velük. Igen, ez is a megvilágosodás felé vezető egyik út, még ha nem is a legkönnyebb.

Nem messze a Ruwanwelisayától áll az Abhayagiri Vihara, egy másik lenyűgöző méretű sztúpa, amit egy régi, időszámításunk előtt, a második században alapított buddhista kolostor romjai vesznek körül. A nem messze egyébként itt azért 15 perc sétát jelent a tűző napon, vagyis ha be akarjuk járni Anuradhapura régi romjait és még működő templomait, a legjobb, ha biciklit bérlünk a szállásunkon, a legtöbb helyen ingyen, grátisz utánunk dobnak egy remek Kínában gyártott példányt, ami csikorog, meg zakatol, de csak elvisz egyik helyről a másikra.

A helyek egy részét, például a fügefa köré épített templomot ingyen, vagy pár száz forintos belépőért meg lehet látogatni, de a romváros egészére elég borsos a belépő, fejenként és naponta 25 dollárt. Tényleg mintha Angkorban lennénk. Az már Sri Lankát és az off seasont jellemzi, hogy a legtöbb helyen egyszerűen lusták voltak elkérni tőlünk a pár száz rúpiás belépőt, a nagy, az egész romváros megnézésére feljogosító belépőt meg azért nem vettük végül meg, mert sehogy sem találtuk meg azt az öt jegyárusító bódét, ami állítólag olyan szorosan körbeveszi a világörökség védett romokat, hogy oda turista csak úgy tuti nem hatol be titokban. Mi aztán nem akartunk lógni, de soha senki nem szólt hozzánk, nem kért jegyet, és még csak egy táblát sem láttunk, hogy akkor itt balra tessék fáradni, arra a ticket office. Pedig a Jetavanaramaya, a Dagobának is hívott sztúpa igencsak lenyűgöző volt, elfért volna a tövében legalább egy bódé, hogy akkor itt tessék fizetni. A méretekről csak annyit, hogy a sztúpa a maga 122 méterével az ókor egyik legmagasabb épülete volt, a Gízai-piramis például csak alig valamivel magasabb, 147 méteres.

A legérdekesebb mégsem ez, vagy a királyi palota kertjének romjai, a Ranmasu Uyana,

hanem az alufólia sisakos chemtrail vallás tagjainak egyik legszentebb zarándokhelye, a kert egy eldugott sarkában található Csillagkapu.

A sziklába vésett kör alakú ábrák tényleg hasonlítanak a Starge-franchise kapujára, bár a gagyi 3D-effektek nélkül. Az összeesküvés-elméletek hívei szerint ugyanilyen ábrákat találtak Peruban és Egyiptomban is, ráadásul a kövek mindig víz közelében találhatóak, ezért úgy gondolják, hogy földönkívüliek aranybányákat üzemeltettek ezeken a helyeken pár ezer éve. Logikus, nem?

fullsizerender_3.jpg

Buddha Sri Lankai-i volt?

Hát amúgy semmivel sem logikátlanabb, mint az, hogy Sri Lanka lenyúlta Buddhát, de tényleg szemrebbenés nélkül, ahogy még egy “Jézus is magyar volt” -hívő summerológus sem tudja ellopni egy világvallás alapítóját. Az hagyján, hogy a népi hiedelem szerint Buddha Sri Lankán született, de hivatalosan is itt világosodott meg, mármint a Sri Lanka-i buddhisták szerint, és amúgy háromszor járt a szigeten. Az utolsó alkalommal például ott hagyta a láblenyomatát az Adam’s Peaken, ami alapján elmondhatjuk, hogy 531-es lábmérete volt. Ami az Adidasnál biztos 531 és felesnek felel meg, de csak azért, hogy nyomja a bütykét.

fullsizerender_8.jpg

Anuradhapurától 12 kilométerre található Mihintale, ami egy hatalmas szikla egy domb tetején, ami köré az időszámításunk utáni nyolcadik században kolostort építettek. A kolostornak jórészt már csak a romjai vannak meg, bár most is élnek itt buddhista szerzetesek, de a kőszikla még most is ott áll, és még mindig a kőbe vájt meredek lépcsők, és fém kampók vezetnek fel a tetejére, ahogy már töb száz éve.

Az Aradhana Galaának, azaz Meghívás sziklájának hívott sziklával együtt a hegy 305 méter magas és 1840 lépcső vezet fel a legtetejére. Júniusban itt hosszú sor kígyózik fel a csúcsra, a zarándokok itt ünneplik a Posa Poyát, azaz a Sri Lanka-i buddhizmus születésének napját. Mindezt azért, mert időszámításunk előtt 247-ben itt, a szikla legtetején találkozott Devanampiya Tissa király Mahindával, Asóka indiai király fiával, és nem mellesleg buddhista szerzetessel, hogy megbeszéljék, Sri Lanka ezután a buddhizmus útját követi.

A legendában nekem, aki némi tériszonyt legyőzve megmásztam ezt a sziklát, nem igazán világos, hogy

  • mi a francért kellett egy ilyen magas kiszögelésen találkozniuk, ha amúgy is csak vallási kérdésekről akartak beszélgetni,
  • ki érkezett előbb, a király vagy a szerzetes? És aki előbb érkezett, az miért nem mondta, hogy hát megvárlak itt a szikla tövében, a franc akarja kitörni a nyakát, meg amúgy sem tudom, hogy milyen kondiban van hátha sose érne fel.
  • ha egyszerre érkeztek a szikla aljára, akkor mégis miről beszélgettek felfelé menet? Az volt az üres fecsegés ideje, dumcsiztak picit, hogy kivel mi van, jól van-e a család, aztán felértek kifulladva, vettek egy nagy levegőt, hogy akkor most mi is legyen itt ezzel a Sri Lankával meg a buddhizmussal?

Megannyi kérdés, amire nem kapsz választ odafent, ellenben gyönyörű a látvány, ellátni egészem hegyekig, ahol ott van valahol Kandy is.

Ha ennyi elég a buddhista és rendezett Indiából és a több ezer éves romokból, akkor én azt ajánlom, hogy induljunk délnek, és partra vetett bálnaként heverjünk kicsit a tengerparton. Vagy repüljük el egyenesen Hongkongba, ahogy mi tettük.

 Ha szükséged van pár utazási információra a hátizsákos hippistoppoláson túl, de a richkids típusú magángépes körutazásokon még innen, na akkor mentsd el ezt a blogot, like-old a Facebook-oldalunk, ha pedig egzotikus képeket és videókat néznél télvíz idején Baliról vagy Új-Zélandról, akkor kövess be Instagramon!

A bejegyzés trackback címe:

https://checkout.blog.hu/api/trackback/id/tr9714582400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása